Ugyan álmodozónak nevezem magam, de az utóbbi időben igencsak elapadtak azok az álmok. Miért? Mert az élet úgy hozta, hogy mégis ki kell szakadni a könnyed felelőtlen létből. Tengernyi problémával, nehézséggel találtam magam szemben, most épp ezekkel birkózom, nincs idő az álomvilágra.
Mit szeretnék viszont?
Sokat-sokat olvasni. Újra zongorázni. Újra énekelni.
De a legfontosabbat még nem említettem: végre kielégítően megtanulni egy(és két) idegen nyelvet.
Mit szeretek még?
Főzni. Enni.
Mi a vágyálmom?
Hogy írni tudjak. Hogy létrehozzak.
Bevallom, nem tudok sokat és kicsit rémítő, hogy a 20-as éveim végén jutok el arra az értelmi szintre, hogy műveltségbeli hiányoságaimmal érdemben foglalkozni tudjak, de mindenképp jó, hogy egyáltalán felmerült bennem az igény rá.
Ezennel elindítom magam a megismerés útján.
