Én álmodozó

Most azzal teszem magam boldoggá (vagy boldogtalanná?), hogy kinézem magamnak a neten, hogy mit vennék, ha vennék.

Nagy a választék és járatlan szemek nehezen tudják eldönteni egy-egy darabról, hogy miként nézne ki felvéve, de azért van, ami tetszik. Íme:

1. Fekete magassarkú csizma, Mark Jacobs. 425 font. Mi fogott meg benne? Szeretem a széles szárú, nagy ráncos, közepesen hosszú csizmákat. Szerintem ez a fekete darab nagyon jó szolgálatot tenne nekem. Jól jönne hozzá persze egy pár keskeny szárú nadrág. Azt hiszem ezt talán csak betűrt nadrággal vagy szoknyával lehet felvenni. Talán. De mondom, nehezen tudom megítélni. Azt hiszem az is előnyös számomra, hogy kerek az orra, hiszen a hegyes orr nagyobbítja a lábat és akinek már alapból 39-es van, arra ez nem fér rá.  (Browns)

 2. Jöhet egy ilyen világos barna darab is. Topshop, Clint, 90 font. Szerintem csinos darab. Különösen tetszik a kis bőrmasni a tetején. Nem túl magas és kerek orrú. Jöhet.

3. Azt hiszem égető szükségem lenne egy lapostalpú darabra is. Pl. mint ez itt a képen. Egyszerű és kényelmes. Topshop, 85 font. Van világos barnában is, az is jól jönne.

Kereken 1 éve tanulok franciául. Nyelviskolában, a sebesség mondhatom csigalassú. 1 év után jutottunk el az imparfait-hoz. De az viszont igaz, hogy úgy sokkal jobb nyelvet tanulni, hogy soha nem magyarul magyaráznak, mert ugye a magyar nyelviskolákban végig magyar karattyolás megy még a felsőbb szinteken is, nemhogy a kezdőknél.

Hiába mondja nekem akárki, hogy de így hogy érted meg a nyelvtani szabályokat? Pont ez a baj, ha valaki azokkal akarja kezdeni, a szabályokat betanulni.

Sajnos bele kell, hogy törődjünk, hogy a magyar nyelv logikája egészen más, mint a többi európai nyelvé, ezért szerintem teljességgel haszontalan bármiféle párhuzamot húzni, sőt inkább káros, mert csak megzavarja a szerencsétlen nyelvtanulót. Tudomásul kell venni, hogy a magyar az más, tegyük félre.

Kár, hogy én nem tudom félretenni, pedig olyan szívesen félretenném. Más nyelveken annyival egyszerűbb bármit kifejezni, nincs szükség a magyar kacifántos körmondataira. Olyan ez a nyelv, mintha leragadt volna az időben és ez nyilván így is van.

Szóval arról kell fogalmazást írni, hogy mi volt abban az időben, amikor még nem volt áram. Mit csináltak az emberek este, munka után stb.

Hát én ezt alkottam:

J'asseye imaginer la vie a l'époque ou l'électricité n'existait pas. A cette Époque-lá la vie était tres difficile.
 
Porquoi? Nous ne pouvons pas imaginer, mais les gens a cette époque-lá ne pouvaient pas lire, écrire et naturellement voir en soirée. Ils lisaient et écrivaient avec des bougies et leurs yeux étaient mals. Ils ne regaraient pas la télé parce que la n'existait pas. Ils aussi n'écoutaient pas la radio.

Ils se sont assis dans l'obscurité. Que faissaient-ils sans électricité?
Je pense que ils parlaient plus que nous et ils jouaient plus ensemble que nous, et naturellement ils se couchaient plu tot et ils se levaient plus tot aussi. 

Hát ezt sikerült alkotnom. Írásban megvan a 10 sor, ez volt a követelmény. Gondolom tele van hibákkal.

 Számomra nagyon érdekes és üdítő tapasztalat az, amit itt látok az evés és az ételek területén. A főváros, Brüsszel (de a többi város is) telis-tele van kis étkezőkkel, ha úgy tetszik gyorsbüfé, vagy gyorsétterem. De ezek jó része nem az egészségtelen junk-food fajtájából való, hanem azt az étkezési stílust közvetítik, ami itt szokás, azaz ebédre sietősen, könnyűt, este főétkezés.

 Mifélék ezek a kis étkezők? Fő kínálat szendvicsek, de nem mű majonézzel, parizerrel meg fél szelet lottyadt uborkával, hanem jófajta érlelt sonkákkal, sajtokkal és salátalevelekkel, barna, magvas baguette-ben. Saláták minden mennyiségben (zöldsaláta, tésztasaláta, húsos, sonkás, sajtos mindenféle), meg amit imádok, a levesek. A levesek nagyon jók. Sokféle zöldségleves és nem ám magyar menzás lötty. Isteni finomak. Ami még kapható: zöldséges, sajtos piték szeletben, más tésztában sült kis ételek. Desszertnek esetleg sajttorta, brownie, csokoládé hab.

A hab a tortán a gyümölcsturmixok. Ott az ember orra alatt vágja össze a gyümölcsöket és teszi be a robotgépbe, ami kifolyik az az italod. Csoda finomak.

Nem mondom, hogy olcsó, mert pl. 3 dl ilyen turmix 3-4€-ba kerül, egy ebédért levessel, salátával vagy pitével, desszerttel 10-14 €-t is elkérnek. Nekik ez nem drága, minden nap ezt eszik.

Pillanatra ki kell, hogy térjek a gyümölcslé helyzetre is. Nos a belga boltokban az előre csomagolt gyümölcslevek közt is jelentős számú friss gyümölcslevet lehet találni (ami nem sűrítményből készült, cukor hozzáadása nélkül). A Hohes-C féle sűrítményből készült 100%-os levek itt az alsó kategóriához tartoznak, 40% gyümölcstartalmú cukros levek is vannak, de nem az a jellemző, olyan meg, mint ami a magyar 12% ???-os gyümölcstartalom, egyszerűen nem is létezik.

Van McDonald's is meg egy Quick nevezetű klón, de meg kell, hogy mondjam, hogy egyszerűen ehetetlenek, főleg a Quick.

Ezen kívül sok török, arab és távolkeleti, főleg vietnámi gyorséttermet lehet találni. A pittára (magyarországon gyros pitában) már nem annyira lehet rámondani, hogy hű de egészséges, mert sok-sok húst tesznek bele, csirke pedig nincs. Viszont a vietnámi éttermecskék nagyon jók. Alapjában véve hasonlítanak a magyarországi kínai büfékhez, de mégsem. Itt a húsos raguk nincsenek elpörköltösítve, sokkal könnyebbek, sokkal több a zöldség bennük, ami nincs agyonfőve, még éppen roppan és nem nyúlós a szaft sem. Igazán jók.

A magyar fogyasztók azt hiszem még nincsenek megérve az ilyen zöld jellegű könnyű éttermekre, ezért nincs ilyesmi otthon, vagy ha van is, elenyésző számban. Talán nem is változik ez meg soha. Magyar edd a gulysálevest pörkölttel, meg töltöttkáposztával, rántotthússal. Ezt így együtt.

Nem vagyok könnyű helyzetben könyvek terén, mert külföldön élek. No, nem arról van szó, hogy nem lehet könyveket kapni, hanem arról, hogy nem ismerem az ország nyelveit. Igen, többes számban, mert Belgiumról van szó. Szóval flammandul egy szót sem, franciául meg alapfokon tudok. Az a helyzet, hogy úgy kerültem ide, hogy egy árva szót sem... hát belekezdtem és gyűröm a franciát, de mostani tudásszintem legfeljebb könnyebb mesék olvasására elég.

Mit tehetek: néha hozzájutok 1-2 angol nyelvű könyvhöz. Például kedvenc újságosomnál a repülőtéren Agatha Christie krimikhez, de ismerek egy jó kis angol könyvesboltot is, néha ott veszek ezt azt. Mostanában ritkán, mert anyagilag nem engedhetem meg.

Ezen kívül elkerült velem 1-2 könyv Magyarországról, amit még nem olvastam. Azokhoz meg sokszor nincs kedvem.

Szóval mit olvasok most?

E.T.A Hoffmann: Az ördög bájitala. Kicsit szégyenkezve nézek a kötetre, mert kölcsönkönyv és nem adtam vissza... ez is ilyen a könyvespolcon árválkodó regény, amihez eddig nem volt kedvem, de most belekezdek.

Akkor most színt vallok. Valójában semmit nem tudok E.T.A Hoffmannról. Talán ezt kéne orvosolni kezdetnek.

Ezeken az oldalakon találtam magyarul információkat Hoffmannról (nem túl sok minden), aki - mint most számomra kiderült - nem csak író volt, de zenét is szerzett, rajzolt is, mindemellett pedig jogász és hivatalnok volt.

• http://www.literatura.hu/irok/romantik/hoffmann.htm
• http://hu.wikipedia.org/wiki/E.T.A._Hoffmann

 Mint írják Goethe és Schiller kortársa. Életében a német klasszicizmus élte a fénykorát, mégis, őt magát mégis a romantikához sorolják.

Művészetének legfontosabb jellemzői: Hoffmann meséi és mesenovellái a csapongó képzelet és az emberi jellemek sokféleségének, olykor a reális társadalom helyzeteinek látványos keverése.

Ugyan álmodozónak nevezem magam, de az utóbbi időben igencsak elapadtak azok az álmok. Miért? Mert az élet úgy hozta, hogy mégis ki kell szakadni a könnyed felelőtlen létből. Tengernyi problémával, nehézséggel találtam magam szemben, most épp ezekkel birkózom, nincs idő az álomvilágra.

Mit szeretnék viszont?

Sokat-sokat olvasni. Újra zongorázni. Újra énekelni.

De a legfontosabbat még nem említettem: végre kielégítően megtanulni egy(és két) idegen nyelvet.

Mit szeretek még?

Főzni. Enni.

Mi a vágyálmom?

Hogy írni tudjak. Hogy létrehozzak.

Bevallom, nem tudok sokat és kicsit rémítő, hogy a 20-as éveim végén jutok el arra az értelmi szintre, hogy műveltségbeli hiányoságaimmal érdemben foglalkozni tudjak, de mindenképp jó, hogy egyáltalán felmerült bennem az igény rá.

Ezennel elindítom magam a megismerés útján.